distiros
distios (Urt),
distioso (Urt).
Brillante.
"Clarus"
Urt V 188.
v. distirant.
O eternitateko egun distiosa, gabak illhuntzen eztuena.
Ch III 48, 1.
Ez baida egundaino ikhusi errege hain aberatsik eta distiosik.
Lg I 325.
Merezimendu distiosenek berek badituzte bere itzalak.
Lg II 172.
Aingeru hura iguzkia baino distiosagoa zen.
Ib. 108.