1.
(
V-gip, G ap. A
; H (G, L)),
tatala (
Añ).
"Tartamudo"
Añ.
"Qui articule mal, en parlant, certaines lettres et les confond avec d'autres "
H.
"(msOch, FSeg), tartamudo"
A.
v. tetele
(2).
Mutil au jaiotzetik omen zan itzegiten tatalea, eta zezenari ots egiten omen zion plazaren goen-aldetxotik, atol, atol
.
Izt C 249.
(Uso sust., precedido de gen.).
Lurrera botarik azpiratua zeukala galdetzen omen zeban bere tatalean ein bealiot geio?
Izt C 249.
(Ref. a cosas).
Deitzen ziolarik bere izkera tatalean guztiz gogoz eta txit sarriro, atol onala atol
.
Izt C 249.
Oraindik aurreneko itz-tatalak eziñ esan dituenak, urrea zer dan, joiak zer diran, badaki, eta berealatik apañdura eta pitsi-mitsi eske dago.
Arr Bearg 571.
2.
(H (L)),
tatal (V-arr ap. A Apend
).
"Insustancial"
A Apend..
v. tetele.
3.
tatala.
Débil.
Ez du mundu guziak gizonaren biotz tatala. Leoia, bere biotzean bala bat duala, amabost metro ibilli diteke, elefanta 800 m.
EgutAr 23-12-1959 (ap. DRA
).
TTATTALA.
a)
(Forma con palat. expr.).
Casquivano.
Gorputz makala, / biotz ergela, / buru ttattala...
Inza EEs
1915, 78.
b)
"Ttattala, mujer que habla mucho" BU Arano. v. txatxala.