kasola
1.
(S; Gèze, Dv, H),
kazola (G-nav, AN-ulz-egüés-ilzarb-olza, R-uzt; Chaho),
kazol (AN-ulz)
Ref.:
Bon-Ond 151 y 162; Lrq; Iz Als, Ulz y R 299 (kazola).
"Casserolle"
Bon-Ond 151.
"Bol en terre"
Ib.
162. v. kazuela.
Gerren bat, kasola bat, lurrezko plat bat.
(1767).
SenperEus
65.
Emazu ur hori parfumatua kasola kobrezko batian furnegoan.
ECocin 38.
Kasola bere zopa edo saldarekin aurdikitzen du.
EskLAlm 1862, 11.
Kasola bat uretan / ito bagineza.
Etcham 62.
Kasola bezain handi, hegalak hedaturik eta ez hegaldatzen, zer da? Txapela.
GaztAlm 1934, 100.
(ap. DRA)
2.
(BN-ad ap. EI
385
).
Escudilla.
Kasola bedera ardu.
Etch 374.
KAXOLA.
(Forma con palatalización expresiva).
a)
"Casserole" Chaho.
Kaxola bat, burdin sagardia, lau haintzur eta lau khamisol xuri. (1780). SenperEus 168.
Gatxiagiara txatar busti pixka batean berazten zien ta gero urrezko kaxola batean ezne txorta batekin nastekaten zien. ZMoso 37.
b)
"Écuelle" H.
c)
"(S, R-uzt), tartera de hierro con tres pies" A.