luku
Etim. De lat. lucu . Para la difusión de los continuadores del lat. lucu, cf. FEW 5, 441 (gall. Lugo, bearn. Lucq , cat. Lluch, etc.).
Onom.:
Lucu et Arçamendi. (1025) Arzam 332.
(Dv A).
Bosque. "Bois. Du latin lucus, bois sacré [...]. Il n'est pas entièrement perdu; je l'ai entendu à Ustaritz" Dv. Cf. Lf CEEN 1973, 123: "Ez ahantz bazterretan toki batzuek luku edo lukuze deitzen direla, erran nahi baita 'oihan sakratu'".
Lurrerat arthikatzu haren aldareak, [...] ebak lukuak. Dv Deut 7, 5 (Ur basoak). Lukhuak ongi ezagutzen zituen misionest bat. Prop 1886, 247.