lukur
1.
(V-arr-och-gip, G-goi, L-côte; VocZeg 288),
luku (A Apend)
Ref.:
A;
Iz
ArOñ
.
"Avaro, usurero"
A.
"Tacaño, mezquino (G)"
SMuj EEs
1921, 104.
"
Lukur, lukúrra, el tacaño"
Iz
ArOñ
.
Aberats lukurrari aurpegian bota zitzaion eleta.
Ayerb EEs
1912, 181.
Bere senideen artean aberatsena ta lukurrena.
Osk Kurl 50.
Baiña urte erdian / izanik elurra, / uretan etzera zu [Aitzgorri mendia], / ez, oso lukurra.
Insausti 164.
2.
(Sust.).
Usurero, prestamista.
Lukur batek bi zordun zitun.
(Lc 7, 41).
Or MB 1035 (Or diruemaille; Lç, Dv hartzedun, He y Brunet hartzekodun, Oteiza arzalle, Ol mallegari, Ker, IBk, IBe diru-aurreratzaile).