mikalet
1.
(S ap. Lh, Lrq
) .
(Sust.).
Pillo, sinvergüenza.
"Garnement. Mikalet hun bat, un bon garnement"
Lh.
Beltzeia oro buhame jaunaren esküpian izana gatik, mikalet arraio hunen edertzeko da.
J.B. Mazéris GH
1933, 304.
2.
(Adj.).
Pícaro, malicioso.
Erdi dantzaz erdi kheñü mikaletez jeiraikitzen zaitze hiru "mañitxalak".
J.B. Mazéris GH
1933, 302.