mugitzaile
1.
(
H (+ -alle, -ale)).
Movedor, incitador, conmovedor.
Bere grazi mugitzallearekin Jaungoikuak mugiturik biotza.
Bv AsL 124s.
(Como segundo miembro de compuestos).
Gizon abek dira [...] predikatzen biotz mugitzalleak.
Ag Serm 86.
2.
(H),
mubizale
(S ap. Lrq (s.v. mubit)),
mogitzaile.
"Qui se meut, qui met en mouvement"
Lrq.
Sasi edo abarrak higitzen direlarik, ez uste ukan ihizia dela baitezpada mogitzailea.
Herr 22-9-1960, 1.