biziogabe
1.
(Adj.).
Que no tiene vicios.
Izanzaite biziogabea, ez sobra ta ez gutiégi.
LE Prog 124.
Autatzekó senárra biziogábea ta espeziálki ardoan tenplátua.
LE ( in
BOEanm 508
).
2.
(Sust.).
Falta de vicios.
Seigárren prénda tenplánza ta biziogábea.
LE Prog 124.