orratzontzi
1.
(V-m-gip, L, BN, S, R; VP
70v (<orrazonzi>), Añ, H),
orratzuntzi (B, BN-mix, R-uzt; H, VocB
.(-nz-)),
orraztontzi (G-nav)
Ref.:
A (orratzontzi, orraztoki);
Lh;
Iz
ArOñ
.
Estuche de alfileres o agujas.
"Alfiletero"
VP
,
Añ,
A.
"
Orratz untzia, étui à aiguilles"
H (s.v. untzi).
Eskuetan artu zuen aur batek amaren orratz-ontzia.
Mb IArg II 313.
Josteko otzara bat artazi ta aril ta titara ta orraztontzi ta enparau gustijekaz.
Kk Ab II 37.
Orraztontzian daukez [sorginak] euren eskubideak.
A EY I 379.
Orratzontziko sorginak txikerrak izaten ei dira.
(V-arr).
Ib. 385.
2.
orratzuntzi
.
"(B), (espíritus) familiares" A EY I 371s. v. orraztokiko.
ORRATXONTXI (R-uzt ap. A)
(Forma con palat. expr.).